WS08 #15: Szereti a tik a meggyet…

Tegye fel a kezét, akinek van MS Word a számítógépén! Most engedje le az, akinek csak egy példányban fut. Nem sokan maradtak… Köszönöm. Most már Lepenye Tamás is leteheti a kezét.
Jogos lehet a kérdés, mi értelme van annak, hogy több példány fusson a Word-ből? Én például jártam úgy pár éve, hogy elektronikus könyvet akartam készíteni egy szövegből. A program .doc formátumból indult ki – de olyan rigolyás volt, hogy maximum MS Word 2000 programmal mentett szöveget tudott feldolgozni. MS Word 2003 programból akárhogyan is mentettem, mindig elszállt a konverzió. Mit tehettem, készítettem egy virtuális gépet, csak emiatt a program miatt.
Mi okozta a problémát? Például az, hogy ezek a különböző verziójú programok ugyanazokat a könyvtárakat, ugyanazokat a közös dll-eket, ugyanazokat a registry kulcsokat akarták használni. Nyilván ez nem sikerült nekik.
Mi lehet a megoldás? Visszamenőleg újraírni az összes ilyen szoftvert? Elméletileg lehetséges, de valószínűleg sokkal egyszerűbb lenne gyűszűben áthordani a Csendes-óceánt az Atlantiba.
Szerencsére jó idők járnak a virtualizációkra. Mi lenne, ha virtualizálnánk az alkalmazás környezetét? Azt mondanánk neki, hogy igen, kedves MSWord2000, csak te vagy egyedül a gépen: tiéd a könyvtár, tiéd a registry. Pedig nem is, hiszen csak egy saját homokozót kapott.

Ezt a megoldást nevezik úgy, hogy Microsoft Application Virtualization, leánykori nevén Softgrid, örökbefogadás előtt Softricity. Annyiból kakukktojás, hogy egyelőre nem része a WIndows Server 2008 terméknek – de része a virtualizációs termékpalettának. Emellett a legújabb, 4.5-ös változatot már úgy tervezték, hogy mind a Windows Server 2008 Terminal Server szolgáltatásával, mind a System Center Configuration Manager 2007 programmal szorosan összebújva kölcsönösen erősítsék egymást.
Fussuk át pár szóban, hogyan is működik. Először gyártani kell egy különbözet fájlt. A különbözet alatt azt értem, hogy lefényképezzük az operációs rendszert az alkalmazás telepítése előtt, lefényképezzük telepítés után, majd a második bitkupacból kivonjuk az elsőt. Maga a Softgrid kliens szolgáltatásként fut a gépeken – és már tudja, hogy ezt a különbözetfájlt virtuális alkalmazásként kell mutatnia. Fontos, hogy ez a különbözetfájl egy darabban, adatfolyamként jön le a kliens gépre – és már akkor is el lehet kezdeni használni, amikor a ritkábban használatos részei még le sem érkeztek.
Habár azzal kezdtem, hogy mutattam egy esetet, mire is jó ez az egész, még bőven nem merítettem ki minden lehetőséget:

  • Ha jobban belegondolunk, ez az egyik legfrappánsabb alkalmazásdisztribúció. Úgy telepítettünk fel egy alkalmazást, hogy nem is került fel a gépre – nem kell leszednünk sem.
  • Simán megoldható, hogy ezek a különbözetfájlok kövessék a felhasználót: mehet egyik gépről a másikra, mindig vele lesznek az alkalmazásai – miközben a gépek érintetlenek maradnak. (De persze az alkalmazás a lokális gépen fut!) Az egész vándorlás központilag, házirendből menedzselhető – igaz, ehhez szükség lesz a Microsoft System Center Virtual Application Server komponensre is.
  • A Softgrid kitörli azt a szót az IT szótárából, hogy alkalmazásösszeférhetetlenség. Rengeteg időt, energiát spórolhatunk meg, ha nem kell azon pörögnünk, hogy vajon létezhet-e olyan véletlen kombináció, amikor új alkalmazásaink összeakadnak valamelyik régivel. Change management? Rögtön nem sápadunk el, amikor meghalljuk ezt a kifejezést.
  • Különböző szoftverek különböző Java Runtime környezeteket kívántak – olykor egy gépen is. Eddig ezzel a szituációval nem tudtunk mit kezdeni. Eddig.
  • A Softgrid a Terminál Server szolgáltatással karöltve mindenféle alkalmazásterítési igényt ki tud elégíteni.

Végül egy táblázat, hogy mi mindenre lehet használni a Softgrid virtualizációt – és mi mindenre nem.

image

A szokásos link szekció:

Szólj hozzá!

komment